Beszámoló a 2026. évi terepgyakorlatról

Az idei terepgyakorlat során a Karszt-hegység és az Adriai-tenger partvidékének varázslatos világába nyertünk bepillantást. Szlovéniában és Olaszországban, természetvédelmi területen és városi környezetben egyaránt végeztünk helyszíni megfigyeléseket és vizsgálatokat. Szállásunk a Hruševje település közelében, a festői Nanos hegyvonulat lábánál fekvő, barátságos Hudičevec ökológiai gazdaságban volt.

VI. 1., hétfő – A karszt mesébe illő világa

Utazásunk során Tornyiszentmiklós, Maribor és Ljubljana érintésével értük el szállásunkat. Útközben megálltunk a Škocjan-barlangnál, ahol gyalogosan fedeztük fel a karsztosodás formálta tájat. A föld alatt lélegzetelállító látvány tárult elénk: a csendes részben templomméretű termek, álló és függő cseppkövek, cseppkőoszlopok és egy cápára hasonlító cseppkőalakzat teremtettek varázslatos hangulatot, a morajló részben pedig a Reka folyó vadregényes szurdokvölgye tette még emlékezetesebbé a napot. Idegenvezetőnk számos érdekességet mesélt a barlang történetéről, valamint a monda szerint itt élő és gyermekekkel táplálkozó boszorkányról. A barlangból kiérve, egy fagylalt vagy sütemény elfogyasztása után rövid körtúra keretében a felszíni karsztformák – töbör, dolinató, zsomboly – mellett a vidék néhány jellegzetes növényével (például Orlay-murok, szegfűfélék, boróka, kislevelű és ezüst hárs) is találkoztunk. Megfigyeltük, hogy az épületek falai és gyakran a tetőzetük is a környéken legnagyobb mennyiségben előforduló anyagból, mészkőből készültek. Szerencsénkre éppen csak addig esett az eső, amíg a föld alatt tartózkodtunk. Este örömmel érkeztünk meg vendégszerető szállásunkra.

VI. 2., kedd – A szlovén magaspart kincsei

Kora délelőtt Piran bájos történelmi óvárosában a félórás szabadidőben a fagylaltozáson túl arra is lehetőség nyílt, hogy vásároljunk a messze földön híres piráni sóból a mintaboltban. Szűk, kanyargós utcákon át sétáltunk fel a várdombra, ahol megnéztük a Szent György templomot, majd elindultunk hosszú, közelítőleg 23 kilométeres tengerparti túránkra Koper felé. Felváltva haladtunk a tengerparton és a partfal tetején. Érdekesnek találtuk, hogy a homokköves partfal pusztulása során csaknem szabályos tégla alakú sziklák váltak le és gördültek a tengerbe. A sólepárló (helyesen: bepárló) tavaknál az aprócska kiállítótérben, illetve kiselőadás során ismerhettük meg a hét évszázados múltra visszatekintő piráni só történetét. Strunjanban hosszabb pihenőt tartottunk, amit kihasználva a résztvevők többsége megmártózott az Adriai-tengerben. Ismét útra keltünk, ám rövidesen újfent megálltunk, miután a magaspartról leballagtunk a szinte háborítatlan Hold-öbölbe. Izolába érkezve még egy adag fagylalttal frissítettük fel magunkat, hogy teljesíthessük túránk utolsó szakaszát az egykori Parenzana (Trieszt–Poreč) keskenynyomtávú vasútvonal mentén Koperig. Utunk során számos jól, illetve kevésbé ismert növényfajjal találkoztunk, úgymint vadrózsával, szederrel, cserszömörcével, rekettyével, sóskával és a különösen szemet gyönyörködtető golgotavirággal. A tengerparton hosszasan figyeltük a táplálék után kutató sárgalábú sirályokat. A rekkenő hőség, illetve az este eleredő eső sem tudta elvenni a nap szépségét.

VI. 3., szerda – Aquileia műemlékeitől a Grado-lagúnáig

A továbbra is csapadékos időjárás ezen a napon már komolyabban beleszólt terveinkbe, így az Isonzó-delta felkeresése helyett kiselőadásokat hallgattunk a szálláshely közösségi terében a térség természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzáról, majd játékos formában ismertük meg egymást kicsit alaposabban. Ezután Aquileiába látogattunk, ahol megtekintettük a római város maradványait és a különleges, ókori alapokon nyugvó, egykor püspöki székhelyként szolgáló bazilikát. Megcsodáltuk a IV. századból fennmaradt padlómozaikot, amely a legnagyobbak közé tartozik Európában. Széles körben ismert keresztény motívumokat vehettünk észre: halak, a jó pásztor, a kakas és teknős harca. A régészetileg feltárt altemplomban további ókori mozaikok fogadták a látogatót, a kis altemplomban viszont a kereszténység helyi történetének néhány fejezetét bemutató, középkori eredetű freskókban gyönyörködhettünk, és bepillantottunk a keresztelőkápolnába is. A város virágzásának a hun betörés vetett véget a népvándorlás korában – ekkor a lakosság döntő része a közeli lagúnákba menekült. Késő délutánra kitisztult az ég, így a nap vidáman zárult: mindenki kedvére gyűjtögethette a kagylókat, tengeri csigákat a Grado-lagúna épülő lapospartján. Több száz métert lehetett gyakorlatilag száraz lábbal sétálni a nyílt vízfelületig. Néhányan egy-egy tarisznyarákot is befogtak, de tanulmányozásuk után természetesen visszaengedték őket élőhelyükre.

VI. 4., csütörtök – Miksa, Rilke, Boltzmann és Ferrari

A napot Triesztben, a Miramare-kastélyban kezdtük, ahol előszeretettel fordultak meg üdüléseik alkalmával a Habsburg-ház tagjai, köztük Ferdinánd Miksa főherceg (1863-tól 1867-ben történt kivégzéséig I. Miksa néven Mexikó császára). Meglehetősen felemelő élmény volt bejárni az épület díszes termeit. A kastélyban kialakított tárlaton megtudtuk, hogy Miksa botanikával is foglalkozott, számos növényfajt hozott be Mexikóból, amelyeket a kastély – szintén általa tervezett – parkjában, illetve az ottani üvegházban ültetett el. A szabadidőben körülnéztünk a kertben, ahol az idős fák, virágágyások, énekesmadarak és egy kacsaúsztató nyugodt környezetet teremtettek a kikapcsolódáshoz. Miután mindenki visszatért a gyülekezőhelyre, a közelben egy másik kiállításon Miksa és a gazdag trieszti kereskedőcsaládok műkincsgyűjteményébe nyerhettünk bepillantást. Ezt követően buszunkkal Sistianába utaztunk, ahonnan a Rainer Maria Rilkéről elnevezett ösvényen indultunk Duinóba, de előtte megemlékeztünk a költő életművéről, ugyanis az irodalomtörténészek szerint itt kapott ihletést a Duinói elégiák megírásához (a kötet első két verse valóban itt keletkezett), s hallottunk egy részletet Sebő Péter tanár úr Tavasz Duinoban című verséből is. Utunkat a korábbiakhoz hasonlóan gazdag növényvilág kísérte: az ördögszántásokkal tarkított ösvényen pikkelypáfránnyal, kövi fodorkával, oroszlánszájjal, keleti gyertyánnal, valamint vadon termő kakukkfűvel, spárgával és pisztáciával találkoztunk. Az ösvényről lenyűgöző kilátás tárult elénk Trieszt, a tenger és a duinói vár felé, az összképet csak egy, a tengerpartra épült, ormótlan szálloda rontotta meg valamelyest. A tengerparton kis kócsagokat és kárókatonákat figyelhettünk meg, mialatt a vízben gyökérszájú medúzák tűntek fel. Duinóban a résztvevők egy kisebb csoportja felkereste Ludwig Boltzmann emléktábláját, így tisztelegve a világhírű fizikus munkássága előtt, aki abban a szállodában (az épület ma egy egyetemhez tartozik) lett öngyilkos, amelynek falán az emléktáblát elhelyezték. Betértünk egy falusi kisboltba, melynek kínálatát látva megfordult a fejünkben, hogy talán Boltzmann itt vásárolta a kötelet, amellyel felakasztotta magát. Útban visszafelé a szállásra még megálltunk Štanjelben, a Karszt-hegység legrégebbi és legnépesebb városában. A történelmi városmagban megtekintettük a Karszt-házat, amelynek az ereszcsatornája is kőből készült. Végül ellátogattunk a trieszti orvos, Enrico Ferrari nevét viselő, egykor a tulajdonát képző, napjainkban szabadon látogatható kertbe. A jól átgondolt tervek alapján létesített park bővelkedett szemet gyönyörködtető növényekben, és a teraszról csodálatos kilátás tárult elénk a környező hegyekre, köztük a Nanosra.

VI. 5., péntek – Hazautazás, orchideás megállóval

Délelőtt 9 órakor buszunkkal elindultunk haza Budapest felé, a hétfőivel lényegében megegyező útvonalon. A Muraközben rövid kitérőt tettünk Dobronak községbe, hogy felkeressük az Ocean Orchids orchideatermesztéssel foglalkozó gazdaságot. Az üvegházban többek között lepkeorchideával, flamingóvirággal, páfrányfával, banánnal és kávécserjével találkoztunk. A vállalkozás elsőként kapott engedélyt Szlovéniában arra, hogy fagylaltot készítsenek a maguk által termesztett vaníliából. Így a napot egy gombóc vaníliafagylalttal zártuk – a kimagasló minőségű gyártmánykülönlegességnek senki sem tudott ellenállni.

A szálláshely

Vendéglátóink – a gazdaságot évszázadok óta működtető család tagjai – melegszívűségükkel otthonossá varázsolták az ott töltött napokat. A szobák tiszták és kényelmesek voltak, az étkezések pedig bőségesek és ízletesek. A házias reggelik és vacsorák méltán érdemelnek elismerést. Húsáruik megvásárolhatók a helyszínen, és az étkezések alkalmával is örömmel fogyasztottunk belőlük. Figyelemre méltó, hogy az ökoturizmus jegyében a vendégeket ösztönzik a felelős fogyasztásra, a szelektív hulladékgyűjtésre, illetve az ágyneműt, törülközőt kizárólag szükség esetén cserélik.

A feladatokról röviden

Minden nap végén, csoportokban, kisfilm vagy fotómontázs formájában beszámolót kellett készítenünk tapasztalatainkról. A munkák, továbbá a kiselőadásokhoz készített diasorok megtekinthetőek a https://biologia.apaczai.elte.hu/terep2026 oldalon.

A terepgyakorlat számokban

Résztvevők: összesen 44 fő:
    - 40 diák
    - kísérőtanárok: Sebőné Bagdi Ágnes, Sebő Péter, Salga Imre
    - járművezető: Mihály úr

Megtett út:
    - busszal: 1430 km
    - gyalogosan (túrák során): 35 km

Fotók száma: több ezer

Videófelvétel: legalább kétórányi anyag

Összegzésként elmondható, hogy a 2026. évi terepgyakorlat nemcsak szakmailag volt sikeres, de élményszinten is maradandót nyújtott. Csokonai Vitéz Mihály gondolata – miszerint a helyszíni tapasztalás az ismeretszerzés egyik legélőbb formája – ma is érvényes. Minden résztvevő gazdagabb lett nemcsak tudásban, de közös élményekben is.

Várunk minden természet iránt érdeklődő 8–11. évfolyamos tanulót a jövő évi terepgyakorlaton! Jelentkezés szeptemberben!

Beszámoló a 2026. évi terepgyakorlatról

Oláh Ajtony Ambrus